A második világháború idején a fiatal költő a frontra tartó vonaton a szerelmére emlékezik. A bevonulása előtti napokat a férfi a kedvesével töltötte. A költészet és a szerelem pillanatnyi boldogságot jelent a számukra. Bálint (Tóth Benedek) nem akar elszakadni a lánytól (Venczel Vera), ezért elszöknek a behívó parancs elől. Barátjuk, a Szentendrén élő idős festőművész menedéket kínál számukra. Egy francia katonaszökevény is velük bujkál, de egyik reggel a lány váratlanul eltűnik. Bálint először azt gondolja, talán elhagyta. Hamarosan azonban egy nyomozó jelenik meg a házban. A költő nem menekülhet a háború szörnyűségei elől. A vonaton három bajtársába botlik, akik egyszer már megjárták a poklot. Gáspár (Sinkovits Imre), Menyhért (Latinovits Zoltán) és Boldizsár (Darvas Iván) csak harsány komédiásként élhették túl a szörnyűségeket. Bálint rájuk bízza utolsó versét. Arra kéri őket, keressék fel a lányt. Ők el is viszik a költő halálhírét, de a verset már képtelenek felidézni. A háborúban végleg megborult az elméjük.