Szendőfi Balázs természetfilmjének, a 2024-ben nagy sikert aratott Hegyizenének a folytatása. A film második része is az Erdélyi-szigethegységről szól, amelynek számos területe mind tudományos feltártságában, mind a köztudatban némileg „fehér folt”. A filmben megszólal a táj, a valóságban is megszólít minket a mesélő hangján keresztül, és a már-már valószínűtlen, meseszerű vadregényesség bemutatása mellett kendőzetlenül szembesít bennünket azzal, mennyire lelketlenül és milyen drasztikusan pusztítjuk még a megközelíthetetlen hegyek őstermészetét is, napról napra kevesebbet hagyva belőle. Az első részben a bányatevékenység és a túlturizmus, itt pedig a többek közt a fakitermelés (erdőirtás), a vízerőművek és útépítések kerülnek górcső alá. A film zenéje nemcsak kísérőzene. Mint a cím is mutatja, fontos, talán a mesélővel egyenrangú szerepe van az üzenet közvetítésében, amit nem leheséges csak szavakkal és képekkel elmondani. Fekecs Ákos és Szendőfi Balázs handpan-basszusgitár duettjei festik alá a jeleneteket, a sziklák közt csobogó víz lágy állhatatosságával teremtve meg az Erdélyi-szigethegység hangulatát.