Filmadatok
A Sirály
leírás: Színházi előadások mozivásznon, a moszkvai Szatirikon Színház produkciója, 230 perc, 2017
rendező(k): Yury Butusov
szereplők: Irina Nikolaevna Arkadina: Polina Raykina Konstantin Gavrilovich Treplev: Timofey Tribuntcev Petr Nikolaevich Sorin: Vladimir Bolshov Nina Zarechnaya: Agrippina Steklova Ilya Afanasyevich Shamraev: Anton Kuznetcov Polina Andreevna: Lika Nifontova
tartalom: Ez a frenetikus előadás Jurij Butuszov rendezésében az elképzelhetetlen szabadság és nyitottság eszméit jeleníti meg, bemutatva az alkotás minden fájdalmát, valamint a saját hangját keresgélő művész gyötrődéseit. Itt nem csupán egy színházi előadásról beszélhetünk, ez a mű a színház antológiája is egyben, a színházé, ami szörnyként falja fel saját gyermekeit. A színészek egyik szerepből a másikba vándorolnak, amíg a néző egyszer csak ráébred, hogy amit lát, az valójában egy kreatív elme kvadrofon portréja, ami egyszerre üzeni azt, hogy a valódi nagyság alig különbözik a középszerűségtől, és ennek az ellenkezőjét. Csehov karakterei megpróbálják felépíteni életüket, vagy épp annak széthullását szemlélik – ami Butusov szerint két nagyon is összefüggő folyamat. Hagyományosan programadó mű Anton Pavlovics Csehov Sirálya, amolyan ars poetica; színrevitele alkalom a közös gondolkodásra művészetről, színházról, irodalomról, értékrendekről – az életről. Maga Csehov is a dráma formai megújítója volt, amiről némi szarkazmussal így írt levelezésében: „…sokat vétek a színpad törvényeivel szemben (…) sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény, öt pud szerelem”. És valóban, nehéz ennél konkrétabban megfogalmazni a Sirály cselekményét. Művészek és „civilek” beteljesülő és beteljesületlen vágyai, szerelmei, látszatsikerek és életkudarcok sűrűsödnek a történetben, amelynek szereplői, a pályakezdő író-rendező Trjeplov és a színésznőnek készülő Nyina, illetve a lány kapcsolata a befutott íróval, Trigorinnal részben valós alakok, esetek s önéletrajzi ihletésűek, miként Másának, az intéző lányának a konszolidálódást elviselni nem tudó Trepljov iránti reménytelen szerelme is. Ezzel a darabbal nyitott a legendás moszkvai Művész Színház 1989 decemberében. Arkagyinát, a sikeres színésznőt Olga Knyipper, a szerző későbbi felesége játszotta az előadásban, írogató, színházcsinálással próbálkozó fiát, Trepljovot a később világhírűvé lett színházújító, Mejerhold, Trigorint, a befutott írót pedig az iskolateremtő rendező, Sztanyiszlavszkij. Azóta a dráma sikere töretlen, a világon mindenütt játsszák. 1971-ben szinte egy időben rendezte meg a művet Magyarországon két fiatal, a továbbiakban a magyar színház meghatározó egyéniségévé vált alkotó, Zsámbéki Gábor Kaposvárott és Székely Gábor Szolnokon. A jó Sirály-előadásokon sokat lehet nevetni, még ha tragikus is a dráma vége, és fájdalmas is a szembenézés önmagunkkal (végső soron minden igazi műalkotás ezt a célt szolgálja). Nem véletlen, hogy maga a szerző komédiaként határozta meg a darab műfaját, jóllehet halállal végződik. A moszkvai Szatirikon Színháznak már a neve is értő interpretációt sejtet. Alapítója, a világhírű színész, rendező, konferanszié, Arkagyij Rajkin a humor Magyarországon is jól ismert nagymestere volt. Tőle fia, Konsztantyin Rajkin vette át a teátrum irányítását, s a Jurij Butuszov rendezte előadásban Polina Rajkina játssza Arkagyina szerepét.
korhatár:
megjegyzés:
Filmplakát
Filmpkép